"Elérni az emberekhez és segíteni rajtuk nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi, amit valaha is csináltam!"

Olvasva egy ismerősöm feljegyzéseit  ( //betegbaba.gportal.hu/gindex.php?pg=29508954&nid=6532175 ) olyan érzésem támadt, hogy igen, ezt éljük át mi is és még sokan mások. Jó lenne, ha néha csak egy napunkat végigkameráznák és bemutatnák az embereknek, hogy milyen apróságok is nehézségeket szülnek, szinte nincs olyan területe az életünknek, amit ne kellett volna "újratervezni". Annyira nehéz időnként hálát éreznünk, vidámnak lenni, természetesnek venni a speciális életünket, máskor meg olyan simán megy, mintha ez lenne a normális és mi sem vagyunk UFO-k, csak éljük a megszokott életünket, mint mindenki más. Mennyivel egyszerűbben is menne ez, ha csak egy kicsit is több elfogadás lenne, kicsit több lehetőség, kicsit ránk is gondolnának , azok akik szolgáltatást nyújtanak, mert nekünk is nagyon nagy szükségünk lenne hogy kikapcsoljunk egy kicsit, hogy néha úgy érezzük, mi is ugyanazt megtehetjük, mint egy átlagos család. 

Nyaralás vagy akárcsak egy szimpla strandolás is kivitelezhetetlen néhány családnál, csak azért , mert nem gondolnak a sérültekre.  Néha még az is nehéz, hogy bejussunk kerekesszékkel egy cukrászdába. Étterembe járás és wellnes hotel meg végképp nem szerepel az éves tervekben. Nekünk a nyár is olyan, mint a többi évszak : négy fal (vagy itthon vagy kórházban) között telik.Talán valamikor, a nem túl távoli jövőben , lesz olyan hotel, ahol a mi gyerekeinkre is vigyáznak, míg mi  a fáradt hátunkat próbáljuk helyrehozni a medencében ; lesz olyan étterem, ahol egy asztalnál kerekesszékkel is lehet étkezni, nem csak egy sima kis etetőszék jelzi , hogy "bababarát" ; lesz majd egy olyan játszótér az ország minden településén, ahol legalább egy játék a halmozottan sérülteknek is használható ; lesz olyan távolsági busz, ahol nem az ölünkben kell tartani órákon át az alvó gyereket, hanem egy speciális ülésben vagy egy kerekesszékeseknek fenntartott helyen alhat a gyerek, anélkül, hogy attól félnénk le ne csukódjon a szemünk, mert akkor kiesik az ölünkből a gyerek ; lesz majd ...haj mennyi minden, ami most csak az épeknek adott!

Ha egészség van, minden van! Örülj, hogy egészséges vagy, örülj, hogy nem szorulsz támogatásra, önállóan megtehetsz bármit, örülj annak, hogy ép vagy! Minden más, csak ráadás! Ha elolvastad a linkelt bejegyzést és még mindig úgy érzed, hogy neked milyen nehéz, akkor te biztosan egy érintett szülő lehetsz, de tudod mit, akkor is van minek örülni! 

Én például örülök annak, hogy nem vagyok mozgássérült, most hogy látnám el a gyerekem?! Örülök annak, hogy látok, hallok, mert láthatom a mosolyát és hallhatom az édes nevetését, a természet hangjait, a kedves szavakat, a jó zenéket, láthatom a gusztán tálalt  ételeket, a virágokat, az emberek arcát, a szép házakat, a szép tájat és még mennyi mindent, amit nem is lehet felsorolni itt. Örülök, hogy tudom használni a karomat, lábamat, azt tehetek , amit csak akarok, nem kell nyűgösködnöm, mert viszket az orrom vagy a lábam és nem tudom megvakarni, egyedül öltözhetek épp abba, amit kényelmesnek érzek. Örülök, mert bármikor helyet változtathatok, ha akarok, nem kell másra várnom, hogy arrébb vigyen vagy megmozgasson, mert elzsibbadtam. Örülök annak , hogy elmondhatom mi bánt, elmondhatok egy jó viccet, megvígasztalhatok valakit, mert tudok beszélni és megértik, mit mondok, nem kell végighallgatnom a variációkat, hogy mit is akarok, csak közlöm és már reagálnak is rá. Örülök, mert ...mert élni jó és az élet szép! Örülj te is! :-)