Olvasósarok : CP(Cerebral Palsy) sérültek őssejt kezelése |
CP(Cerebral Palsy) sérültek őssejt kezelése
2009.06.18. 13:54
Mi a CP (Cerebral palsy)?
Magyarul Little-kórnak, vagy újszülöttkori agysérülésnek nevezzük, az angol neve azt jelenti: agyi (nem agy-!) bénulás. Ez a nagyon általános név is utal arra, hogy a kórkép nagyon sok idegrendszeri tünetben nyilvánulhat meg, melyek legfőbb közös vonása valamilyen bénulás, valamint, hogy számos eltérő kórfolyamat hozhatja létre.
A betegség lényege, hogy az éretlen, fejlődésben lévő agyat valamilyen inzultus éri valamikor a magzati kortól a csecsemőkorig (egyesek szerint 3 éves korig bezárólag), emiatt a mozgatórendszer károsodik, és elmarad a gyermek mozgásfejlődése, különböző, de leggyakrabban fokozott izomtónussal járó (spasztikus) bénulások alakulnak ki. Ehhez járulhatnak a központi idegrendszer sérülésének egyéb megnyilvánulásai is, mint mentális retardáció, halláscsökkenés/vesztés, látászavarok, egyensúlyzavarok, epilepsziás rohamok, viselkedészavarok. Ezek azonban nem részei a betegség definiciójának. A tünetek az egészen enyhétől (kisfokú ügyetlenség, enyhe tanulási nehézség) az igen súlyosig (négy végtagi bénulás, vakság, süketség, idiotizmus, súlyos epilepszia) változhatnak.
A kiváltó okok rendkívül sokfélék lehetnek. Leggyakoribb a születés körüli oxigénhiány, ami az erre különösen érzékeny agyat károsítja elsősorban. Emellet okozhatja genetikai rendellenesség, anyagcserezavar, szülési sérülés, mérgezés, fertőzések, teratogén magzati károsodás. Nem pontosan ismert, hogy ezek a káros behatások pontosan hogyan vezetnek a fent említett tüneteket okozó idegrendszeri sérüléshez. Az is előfordul, hogy nem sikerül egyértelműen azonosítani a kiváltó okot.
Őssejtkezelés
A fiatal idegrendszer regenerációs képessége és rugalmassága óriási. Ezért a korán elkezdett rehabilitáció, mozgásfejlesztés révén a károsodott agyterületeken új idegi elemek képződhetnek az agy saját őssejtjeiből, amelyek a sérülés és az állandó „tornáztatás” hatásásra aktivizálódnak. Még fontosabb talán, hogy az épen maradt agyi régiók átvehetik a károsodott területek funkcióit, mintegy megtanulják azok feladatait. Ezt a spontán módon is végbemenő regenerálódást és átszerveződést képesek a kívülről bevitt őssejtek hatékonyan támogatni. Egyrészt úgy, hogy maguk is az elveszett idegi elemeket pótolhatják (ennek jelentősége vitatott), másrészt úgy, hogy az agy saját őssejtjeivel kölcsönhatásba lépve aktivizálják azokat, illetve serkentő anyagaikkal megfelelő környezetet biztosítanak a regenerációs folyamatoknak. Valószínűleg ezen utóbbi, másodlagos hatásuk a jelentősebb gyakorlati-klinikai szempontból. Az idegrendszer saját regenerációs erőforrásai és az őssejtek tehát egymás hatását felerősítve (szinergisztikusan) hatnak, ezt használjuk ki az őssejtkezelés során.
A fent leírtakból következik, hogy minél korábban sikerül a rehabilitáció mellett kívülről bevitt őssejtekkel is támogatni a fiatal idegrendszert, annál nagyobb az esély jelentős javulásra. Később az idegrendszer regenerációs képessége rohamosan csökken, és sok eredményt már az őssejtektől sem várhatunk.
A beültetés módszerei CP sérülteknél:
1. Intravénás injekció: infúzió formájában jut be az őssejt
2. Lumbálpunkció: a gerincvelő körüli folyadékba (liquortérbe) injektálják a sejteket
3. Sztereotaxia: A legnagyobb mennyiségű sejtet sztereotaxiás módon lehet beadni a sérült területre közvetlen befecskendezéssel. Ezt az eljárást akkor alkalmazzák, ha a sérülés pontosan meghatározható és hozzáférhető. Általában idősebb betegeknél alkalmazzák.
Ezeket az eljárásokat általában kombinálva alkalmazzák.
Intravénás injekció
Ennek során az őssejteket tartalmazó oldatot (fiziológiás sóoldat) a mindennapi orvosi gyakorlatból jól ismert intravénás infúzió formájában jutatják be a keringésbe, amellyel a sejtek mindenhová eljutnak a szervezetben, de a sérült szövetekben feldúsulnak. Ezzel az eljárással kevesebb sejtet tudunk a célhelyre juttatni, de a keringéssel (hajszálerek) a sérülés minden helyére eljutnak.
Lumbálpunkció
Rutin eljárás, melynek során helyi érzéstelenítéssel az ágyéki csigolyák között egy tűt vezetnek a gerinc liquorterébe, ahol a gerincvelő már véget ér, tehát nem sérülhet. Egy kis mennyiségű agy-gerincvelői folyadék (liquor) felszívása után ezt összekeverik az őssejteket tartalmazó oldattal, majd az egészet visszajuttatják a liquortérbe. A liquorkeringéssel ezután a sejtek lassan (néhány óra alatt) eljutnak a gerincvelőbe és az agyba. Az eljárás előnye, hogy egyszerű, biztonságos, fájdalmatlan és közvetlenül a központi idegrendszerbe juttatja a sejteket viszonylag nagy koncentrációban.
Sztereotaxia
A beavatkozást helyi érzéstelenítéssel, vagy általános altatásban végzik. A beteg koponyáján 4 ponton egy sebészeti keretet rögzítenek, majd a kerettel együtt CT felvételeket készítenek az agyról amely alapján meghatározzák a károsult terület pozícióját. Ezt követően a műtőben felszerelik a segédkeretet mely vezeti a tűt. Az előzően elkészült felvétel alapján meghatározzák a célterületet. Két ponton apró bemetszést végeznek a koponyán, amin keresztül a keret segítségével bevezetik a tűt. Így az őssejtet közvetlenül a célterületre nagy koncentrációban tudják bejuttatni.
|